Kezdőlap

KEREKED OD - 2017.06.10-11


Sziasztok,

A hétvégi verseny eredménye itt elérhető, letölthető:

https://drive.google.com/drive/mobile/folders/0B9L9cYaIwAYDWnlOUmR4ZTZIUE0?usp=sharing


A versenyen 9 egység vett részt, levitorlázva 6 futamot - ez szép teljesítmény.
Az idő kicsit viharosan kezdte szombaton, aztán vasárnapra szép, kifújt szeles 3 futamunk volt.

A kétfős egységeknek kicsit sok volt a szombat, de a vasárnap már kedvezőbben alakult.

Látva a mezőny ketté szakadását, pár gondolatot engedjetek meg hogy megosszak:

1, a nagy különbségek okán mindenki először a "miért nem megy a hajóm?" kérdést teszi fel, pedig van két fontosabb kérdés is: a, tökéletesen kezelem-e a hajót, b, a stratégiám megvan-e, és taktikailag tökéletesen tudom-e végrehajtani.
Nos ha ezek bármelyikére nem az a válasz hogy igen, akkor jönnek a sok-sok méteres lemaradások.

2, Miből erednek lemaradások? - feltételezve, hogy a vitorlák beállítása helyes.
a, megfelelő-e a hajó egyensúlya (túr az orra, vagy beragad a tat?)
b, követem-e a szélmozgást kis kormánymozdulatokkal és a legénység mozgásával?
c, megfelelően hajtom-e végre a fordulókat? Egy fordulónál egy keresztbe vágott kormánylap vagy egy alá / felé fordulás 10m hátrány minimum. 2 kör alatt 10 fordulóval számolva máris 100 m hátrányról beszélünk.
d, a lébója vétele megfelelő-e? A túl hamar leszedett bliszter ugyan olyan rossz, mint a bóján túlfutva annak leszedésével küzdeni, és rossz irányba menni... Egy ilyen fordulón újabb 50 m veszíthető alsó hangon.
e, látom-e a pályán a szél változásait, esetleg felismerem-e a szélváltó helyét. Ha nem, két rossz takkváltás, és mindig csak esünk a többiekhez képest. Ezek 100m-ekben mérhető hibák.
f, élesen állok, vagy kicsit futtatva, de haladok... Ugyanez hátszélszakaszban: tök jól látom a befutót, rá is megyek de túl mély az irány, és majdnem áll a hajó, miközben mindenki körülvitorlázik minket... Újabb 100m-ek!
g, látok-e a pályán? Ha igen, az engem üldözőket le tudom szakítani a másik osztályban hajózók közé kergetésével...

3, És akkor a hajó kezelésről nem írtam semmit, mint pl:
a, nem kötjük le a blisztert, folyamatosan állítjuk
b, döntött forduló kis szélben
c, folyamatos kötélrend
....

Na ezek alapján mindenki láthatja, hogy a hajóknak nincs semmi baja, csak a pályaversenyen egy-egy sutább hajókezelést nem palástol egy jókor jött szélforduló, mint a túraversenyeken.

Gyertek minél többször pályára, az kamatozik a túraversenyeken is. Aki itt az első háromban van, az nem véletlenül van ott - gratulálok a helyezett 3 csapatnak:

1, AVENTURA
2, HM
3, LYKIA

üdv,
mg

--------------


MVSZ – Balatoni Évadnyitó, 2017 május 13


Sziasztok,
Régen írtam már beszámolót – ez a mostani is a hátunk mögött hagyott verseny különlegességének okán készült el. A különlegességét a nehézsége adta – na nem az elég egyszerű és szokásos Füred – Alsóörs – Tihany – Füred pályavonal, hanem az igen kis időközökkel komoly fordulókkal tarkított gyenge szél. Előre bocsátom, hogy nem is ígért stabil szelet a meteorológia, sőt záporok és zivatarok, és a környezetükben megerősödő szél volt a mondás. Talán ezért volt mindössze 150 feletti kicsit a létszám, bizonyára többen a partról nézték inkább a rulettjátékot, hogy aztán bemondják a „na megmondtam” típusú szövegeket. Esetünkben (Scholtz 22) 6 egység nevezett, 5 teljesítette a futamot. Itt szokott jönni a következő parti mondás, értékelve és helyére rakva a versenyt végig küzdő egységeket: „Csak?, ja úgy könnyű!”. Nos, nem
volt könnyű, nagyon nem. Talán 2012‐ben volt egy igen viharos Évadnyitó, akkor a nevezettek 2/3‐a jött ki – köztük páran árbócot törtek, és aki teljesítette az nagyon szépen vitorlázta meg a szakadó esőben tomboló szélvihart. Csilla akkor úgy foglalt össze az eredményhirdetésen, hogy „a kemény mag itt van”. Hát a hétvégén is itt voltak – legalábbis akik az előrejelzések ellenére beszálltak, biztosan élvezték az „őrületet”.
Rajt 12.00, nem volt egyéni visszahívás, kiugrani szinte lehetetlen volt lévén elállt a szél. Lassan csordult át a mezőny a rajtvonalon, mi első sorból a délnyugati széllel jobb csapáson tóközépnél rajtoltunk, felettünk Csupasz és Berka. A tiszta szelet fogva egy hosszabb jobbcsapásos menetet terveztünk. A lassan 4‐5 csomóra épülő szél egyre nyugatiasabb lett, mi rongyolóval nem tudtunk elég mélyet menni, így tóközép
felé élesedtünk folyamatosan. Csupasz haulzolt és felment az északi part felé, ahol igen hamar legyengült a szél. Mi úgy láttuk, hogy a víz egyre simább a parton, úgyhogy húztuk tovább az addigi irányunkat. Arra figyeltünk, hogy Berka alattunk ne tudjon elmenni bliszterrel – ehhez elég mélyet tudtunk menni, így előtte felette tudtuk tartani őket. Ők viszont hiába lúvoltak, a bliszterrel nem tudtak nálunk magasabbra menni
– rongyolóval símán élesedtünk velük együtt. A jó választás itt a bliszter lett volna, de a cserével el is veszítettük volna Berkát. Kéz a kézben gyalogoltunk Alsóörs felé, Csupasz fent a parton már hátrébb volt hozzánk képest, amikor a szél kezdett élesedni. Immár szépen ejtegettünk rá az alsóörsi bójára, Csupasz relatív mélység előnye szerte foszlani látszott. Itt éreztük először a három – négy alkalomból, hogy megvan a verseny. A helyzet azonban gyorsan változott, a szél először teljesen keletre, majd északkeletre fordult. Mi már cirkálni kényszerültünk a bója felé (az előbb még nem tudtunk a rongyolóval elég mélyet menni a bója felé!), a Csupasz pedig már szél felől került, tökéletes pozícióban futtatott kreuzban. Mivel az igazítót minél közelebb akartuk meghúzni a bójához, a terelő bójáról leforduló vonat alá ragadtunk (óvodás dolog,
de szándékosan csináltuk ☺), így Csupasszal ott találtuk szemben magunkat ‐ ők már Tihany felé robogtak. Berka időben igazított, ők is elénk kerültek. Itt volt az első padló‐fogás – Csupasz befoghatatlan, Berka talán. Vitesse szemből érkezik – többieket nem látjuk. Nincs mese, kreuz a tovább forduló és az északi part felől frissülő szélben. Egyetlen esélyünk a rongyoló ‐ tudjuk azzal nem tudunk elég élesek lenni, de a kicsi
fokkal két, azonos takkon, jóval előttünk lévő osztálytársat nem lehet befogni (hacsak nem hibáznak, de egyenes vonalban, egytakkos hosszú menetben mit hibáznának?). A rongyolóval bár Berka alá estünk, de feljöttünk a vonaláig, Csupasz felettünk és előttünk megnyugtató előnnyel. Gondolom látták, hogy rongyolót húztunk, így ők is behúzták. Így már ők is Tihany alá esnek – szóval egyet még kell igazítaniuk.
Jövünk fel rájuk, kicsit fordul mögénk a szél, talán Berkát meg tudjuk fogni – optimisták vagyunk megint. Aztán nemsokára erősödés, 10‐12 csomót nyom bele a rongyolóba – mivel csak ketten vagyunk egyre inkább leforgat – el kell tennünk. Csupasz is elteszi, Berka nem is húzta fel. Padló megint – a kicsi fokkal csak cammogunk. Körülbelül 5 perc múlva a szél gyengül, de marad a mögénk forgás, úgyhogy rongyoló vissza. Berka köpi a partot, és Csupasz igazítót húz! Újra nekünk áll a zászló, szerintünk ugyanis nagyon messze igazított Csupasz, ráadásul bele a part felől kialakuló szélcsendbe. Berka elő csúszunk, simán tudjuk venni rongyolóval a bóját kb. 10‐ 15 perc elteltével. A luvtaktika bejött, bár ez inkább hazárdjáték volt, mint szépen kimunkált stratégia. A tihanyi bójánál Füred felé már a bliszter kell, a kb. 200 méterrel mögénk szorult Berka már készíti is be – nekünk viszont csere jön! Ez több idő, de rongyolóval nem tudjuk a célig Berkát tartani, úgyhogy gyors csere. Ez kb. egy perc így, hogy összesen ketten vagyunk a hajóban, ez elég is hogy bliszterrel ránk fussanak. Próbálunk Füred felé mélyebet menni mint Feriék, de a szél gyengül, félszélben tudunk igazán jó tempót menni. Feriéket figyeljük, mikor haulzolnak, nem akarunk alájuk
kerülni. Végül két másik 30 láb feletti hajó dönt: előttünk meghaulzolnak, visznek magukkal minket is. Kellet volna még kb. 500 méter a part felé, de nem akartunk alájuk kerülni. Berka alájuk fordul, be is ragad, a takart pozícióban meg is áll. Megint látjuk, hogy innen már megvan, öröm megint. 500 méter a cél, de aztán balcsapásról elénk jön egy 30 láb feletti hajó, bocsánatot kér és a Tihany felöl ránk terjedő szélcsend
meg is állít bennünket. Part felől Berka robog a célba, 50m‐re van. Vége, 2. Na és aztán a csattanó: Berkára is ráfut a szélcsend, egészen a parton van még egy szélcsík. Áthaulzolunk, párhuzamosan a célvonallal megyünk le koppanásig, visszahaulz, Berka pár méterre megállt a célvonal víz felöli oldalán. Mi beugrunk a motorosnál, most van vége. Majdnem célfotó, de mire Feriék elindulnak, 3 perc eltelik. Látszólag nem volt szoros a befutó, de valójában elképesztően idegtépő volt. Örülnünk, Feriéknek köszönjük a teljes futam alatt zajló színvonalas csatát, és gratulálunk nekik – ők is első helyet érdemeltek volna! Öröm továbbá a Csupasz, Vitesse és az Életrevaló részvétele, gyertek minél több versenyre! A célban a fotó – a tatunknál látszik Berka, jobbra tőlünk a célvonal part felöli végén a motoros.